Aki valaha szervezett már kerek évfordulóra ünnepséget, az pontosan tudja, hogy az előkészítésen milyen sok múlik. Mikor és hol legyen az összejövetel? Milyen körben szerveződjön az esemény? Mi legyen a program? És az ajándék? Ha ezekre nincs pontos válasz, rengeteg probléma adódhat. Az ország legnagyobb szülinapi bulijának szervezésénél is ki kellett gondolni mindent előre. De vajon hogyan kell tökéletesen előkészíteni egy ezredéves évfordulót? Ebben nem lehet rutinja senkinek. A születésnap mégis remekül sikerült, a 130 éve tartó afterpartyt pedig ma is élvezhetjük.

Imagine

A kezdet kezdete

Ha ma azt mondjuk, Millennium, mindenki rávágja, hogy 1896. Ám ha valakinek az 1890-es évek elején mondtuk volna ugyanezt, ő valószínűleg az 1895. évet emlegette volna. Az ünnepi évet ugyanis – bár már évtizedek óta szó volt róla – nem volt könnyű kijelölni. Végül a puszta realitás határozta meg a végleges dátumot. A készülődés hatalmas volta, a fejlesztések és építkezések ütemezése miatt – tulajdonképpen kényszerű belátásból – tették át 1896-ra a Millenniumot. Baross Gábor kereskedelmi miniszter 1892-ben még az „1895. évben Budapesten tartandó nemzeti kiállításról” nyújtott be törvényjavaslatot, melyet el is fogadott az országgyűlés, ám egy évvel később módosították a dátumot.

Az igazság azonban az, hogy a Millennium évének meghatározása már korábban is sok fejtörést okozott: az 1850-es évektől kezdve téma volt ugyanis a honfoglalás a magyar szellemi elit körében – nem is csoda ez a szabadságharc leverése utáni hangulatban. Ám a körülmények úgy hozták, hogy csak az 1880-as években lehetett a tettek mezejére lépni. Ekkortól hivatalosan is foglalkoztak a tudósok (és a politikusok is) a magyarok bejövetelének időpontjával. 

„A honfoglalás időpontjának meghatározása tárgyában a Magyar Tudományos Akadémia által kiküldött bizottságnak 1883. évi január hó 25-én kelt jelentése szerint a honfoglalás kezdete és befejezése közti idő teljesen kétségtelen tény gyanánt a 888-900 évek közötti időre tehető…”

Dehát egy születésnapi ünnepség mégsem tarthatott tizenkét éven át! További pontosításra volt szükség. Ekkor jött Lakits Ferenc, a hobbicsillagászként tevékenykedő tanár, aki Salamon Ferenc történettudós ötletén elindulva kiszámolta egy részletesen leírt bizánci napfogyatkozás időpontja alapján, hogy mikor történhetett a honfoglalás. Lakits tehát leszúrta az 1895-ös, tudományosan is alátámasztott dátumot, melyet azonban az élet végül egy évvel módosított…

Valami új, valami régi

A dátum tehát megvolt. Ezután megfelelő központi helyszínt kellett találni az ünnepségnek. Ebben viszont már volt rutinjuk elődeinknek! Bő tíz évvel korábban, 1885-ben ugyanis nagyon hasonló rendezvény zajlott a Városligetben. Az Országos Általános Kiállítás – ahogyan aztán az 1896-os is – május elejétől októberig várta a látogatókat az elszórt pavilonokban, összesen majdnem 300 000 négyzetméteren. Erre az eseményre épült fel – többek között – a mai Millennium Háza is, vagy a Királyi pavilon és az Iparcsarnok (utóbbi kettő azóta már nincs meg). Ezt a három épületet szerencsésen meg is örökölte a millenniumi kiállítás, így melléjük már “csak” további nagyjából 240 épületet, pavilont húztak fel. 

A nagyszabású expók intézménye persze ekkoriban slágernek számított: a világkiállítások 1851-től az egész világot lázban tartották. Nem is csoda. Ezeknek a nemzetközi eseményeknek hatalmas gazdasági, kulturális, sőt turisztikai jelentőségük volt, hiszen új termékek, találmányok, technikai vívmányok mutatkozhattak be rajtuk, milliós látogatószámokat produkáltak, és reflektorfénybe helyezték egy-egy nemzet legjobbjait. Az Ezredéves Kiállítással 1896-ban tehát nem egyszerűen ünnepelni akart az ország, hanem azt is meg kívánta mutatni, mire képes, és hol tart a nemzetközi versenyben.

Nincs mit csodálkozni tehát azon, hogy a Vasárnapi Újság már 1894-ben arról számol be, hogy: „A milleniumi kiállításra a jelentkezések már megkezdődtek. Feltűnőn sokan jelentenek be külön pavillonokat. A kiállításra kijelölt terület nem elég, s minden bizonnyal többet kell elvenni a városligetből. A nagyobb uradalmak majd mind külön pavillonban akarják rendezni saját kiállításaikat. Nagyon érdekesnek és fölötte gazdagnak ígérkezik a régészeti és történelmi osztály, a kiállítás egyik legjellemzőbb része.”

Tessék, csak tessék!

Szerveződött tehát az esemény, szépen alakult minden, lassan jöhetett a vendégek meghívása… 

„Magyarország millenniumi ünnepéről az intézők intencziója és a közérzület óhajtása szerint senkinek se szabad elmaradnia, aki csak él e hazán.“  (Az Ezredéves Országos Kiállítás kalauza hivatalos adatok alapján, 1896.)

A vágyakból pedig valóság lett. S bár a korabeli teljes lakosság (kb. 17 millió fő) természetesen csak részben volt mozgósítható, a szervezők így is elégedettek lehettek: a statisztikák szerint csaknem hatmillió látogatója volt az Ezredéves Országos Kiállításnak, akik közül sokan talán életükben először és utoljára jártak Budapesten. A kispénzűeket a részletes tájékoztatás mellett a vasúti kedvezményektől az olcsó szállás- és étkezési lehetőségeken át sokféle módon segítették a szervezők – no meg persze az állam. Például a földműveseket és a munkásokat a megyénként szervezett csoportos „felrándulások” során csökkentett díjért engedték be a kiállításra, és szinte jelképes összegért szállásolták el a kiállítás közelében felhúzott, ezer személy befogadására épült barakkban. Ráadásként még ingyenes idegenvezetőt, azaz kalauzt is kaptak a csoportok. Hasonló gondossággal jártak el mások esetében is — például külön gondoltak a tanítókra és a tanulók csoportjaira is, akik szintén számos kedvezményben részesültek.

A jól szervezettség nem csak honfitársaink irányában volt tapasztalható: az a nagyjából 150 000 külföldi látogató is kellő támogatást kapott, aki határainkon túlról érkezett. Többnyelvű tájékoztató füzetekkel, idegenvezetőkkel, tolmácsokkal, az aktuálisan elérhető szállásokról szóló információkkal, valamint színház- és operajegy-vásárlási lehetőséggel várták a tudakozó irodában az idegeneket. 

Megvolt tehát a dátum, a helyszín és a közönség is. De hogy mi várta végül a Budapestre érkezőket, hogy hogyan formálta át a Millennium a fővárost, és hogy hogyan ünnepelt az egész ország együtt, az már a történet következő része. Hamarosan folytatjuk!